Galgóczi tarsoly

Lelőhely: Egykor Nyitra megye, Galgócz, ma Szlovákia, Hlohovec. Erdődy Ferenc birtokán a Vágtól nem messze.
Meglelése:
1868 nyarán, árokásás alkalmával a munkások lovassírra bukkantak. A megmentett leleteket ifj. Kubinyi Ferenc mutatta meg Rómer Flórisnak, aki egyébként megsejtette e lemez valódi rendeltetését: „..egy ezüst paizs alakú lemez, hasonló a huszár-tarsoly födőjéhez, ez bőrre volt szegekkel és apró kampókkal erősítve". Rómer később csatlakozott Lehocky Tivadar süvegdísznek tartott véleményéhez. A leleteket Erdődy a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
Lemezes tarsoly, eleink viselete a hazatérés (IX-X sz.) korából. A tarsolyt régi koroktól kezdve egészen a XIX. századig viselték a magyarok. Legutoljára a huszárság felszereléséhez tartozott. Korábban nem mindenki viselhette ezt a szemetgyönyörködtető táskát, csak azok akik kiérdemelhették, vagy anyagi erőforrásuk megengedte ezt. Főleg fejedelmek, nemzetségfők és törzsfők hordták. A többi népek is viseltek tarsolyt,  mármint a magyarok csak szerényebb kivitelűt, főleg nemezből vagy bőrből készültet. A lemezes tarsolyokra, mint méltóságjelvényekre tekinthetünk. Személyes tárgyakat, pl, tűzszerszámokat, pattintót, kovakövet és acélt, egyszóval készséget tartottak benne, de tudjuk, hogy a későbbi korokban a huszárok pl. élelmiszert és néha lőszert is tartottak benne. Díszítő világa nagyon sokszínű és érdekes mondanivalóval rendelkezik a külvilág számára. Jellemzőek a mitológiai ábrázolások, életfák, istenfák és tudásfák, melyeket végtelen hálóba szőtt növényi indák, levelek, és bimbók fognak közre.