Szolnoki tarsoly

Szolnoki tarsoly.  Lelőhely:Jász-Nagykun-Szolnok megye. Szolnoktól északra a Zagyva parti Stázsahalmon.

Meglelése:
1912. júniusában Vaszkó Imre kubikustól a gátépítési munkák során talált tárgyakat, mely a tarsolylemezt is tartalmazta, a Nemzeti Múzeum vásárolta meg. A leletek alapján kétségtelen, hogy azok nem egyetlen sírból származnak. Feltehető, hogy egy ismeretlen sírszámú honfoglalás kori temető 3 sírját semmisítették meg.
Lemezes tarsoly, eleink viselete a hazatérés (IX-X sz.) korából. A tarsolyt régi koroktól kezdve egészen a XIX. századig viselték a magyarok. Legutoljára a huszárság felszereléséhez tartozott. Korábban nem mindenki viselhette ezt a szemetgyönyörködtető táskát, csak azok akik kiérdemelhették, vagy anyagi erőforrásuk megengedte ezt. Főleg fejedelmek, nemzetségfők és törzsfők hordták. A többi népek is viseltek tarsolyt,  mármint a magyarok,csak szerényebb kivitelűt, főleg nemezből vagy bőrből készültet. A lemezes tarsolyokra, mint méltóságjelvényekre tekinthetünk. Személyes tárgyakat, pl, tűzszerszámokat, pattintót, kova követ és acélt egy szóval készséget tartottak benne, de tudjuk, hogy a későbbi korokban a huszárok pl. élelmiszert és néha lőszert is tartottak benne. Díszítő világa nagyon sokszínű és érdekes mondanivalóval rendelkezik a külvilág számára. Jellemzőek a mitológiai ábrázolások, életfák, istenfák és tudásfák, melyeket végtelen hálóba szőtt növényi indák, levelek, és bimbók fognak közre.